Kenedi Jánosnak Hogyan kéne embert szeretni? címmel jelenik meg tanulmánykötete az Osiris Kiadónál. A munkát Kőszeg Ferenc és Kis János soraival ajánljuk olvasóink figyelmébe!
„Hiszen csak most volt, az imént, hogy először találkoztunk a Hungária kávéházban: a szódás pohárból vizet fröcskölt a nálam is idősebb, ismert újságíró, Szász István fejére. Ki ez a szemtelen kölyök, hogy így mer viselkedni egy felnőttel? Pedig talán még tizennyolc éves sincs. Aztán kiderült, hogy csak tizennégy. Persze túl a hatvanon nyolc év korkülönbség már nem sokat számít. De akkor, végzős egyetemistaként meg voltam rökönyödve. Hogy kerül ez az idétlen kamasz: ide, a híres irodalmi kávéházba? […] A Hungária mélyvizében véletlenül tanúja voltam egy beszélgetésnek: János éppen az ÉS-sel kiépült kapcsolatát perzselte fel. »Ha ennyire elutasítasz mindent – mondta a lap egyik vezető munkatársa –, akkor lélegzetet se vegyél!« Elképedve néztem rá. Ez az eszes és józan ember valóban elhiteti magával, hogy a levegőt is a rendszernek köszönhetjük?” (Kőszeg Ferenc)
„Egyszer csak halk moraj futott végig a tömegen; határozott, sietős léptekkel három férfi vonult el mellettünk, középen az ifjabb Bibó István, egyik oldalán Illyés Gyula, a másikon János. »Ki az a taknyos?«, méltatlankodott mögöttem egy idősebb férfiú. »Kenedinek hívják«, felelte jól értesült ismerőse. »Ő lesz a másik szónok.« »Ez? Hogy jön ez ahhoz, hogy Illyés Gyula mellett beszéljen?« Nos, Illyés nyelvi bravúrokkal agyonzsúfolt búcsúbeszédében nem sok szó esett arról, hogy mi volt Bibó szerepe a magyar politikai történelemben. János beszéde az övé mellett kicsit döcögősnek hatott, viszont arról szólt, amiről a ravatalnál beszélni kellett: Bibó politikai örökségéről. A magyar társadalom előtt álló feladat létrehozni az egyén szabadságán alapuló, demokratikus politikai közösséget, sulykolta Bibó 1945 és 1948 között.” (Kis János)
Comments