Az Osiris Kiadó könyvfesztiváli újdonságai közül ezúttal kettőt ajánlunk olvasóink figyelmébe – Kende Péter interjúkötetét, valamint Kosztolányi Dezső „Pardon” rovatának közreadását. Mindkét kiadványunk megjelenése 2019. április 15-én várható!
1) Egy magyar republikánus életútja – Kozák Gyula és Kőrösi Zsuzsanna interjúi Kende Péterrel
"1949. május 29-én vasárnap elkísértem Rajk Lászlót egy választási gyűlésre, amely már a népfrontválasztások előestéjén volt, továbbá Rajk László letartóztatásának előestéjén. Győrött volt ez a választási gyűlés, ha jól emlékszem. Rajk esetében föltűnt nekem, hogy micsoda rendőri őrizet állt a kapuja előtt ezen a napon, és hogy az egyik kísérőnek a kezében lövésre töltött fegyver volt. Ezután mentünk Győrbe, ahol megtartották a választási gyűlést, aztán visszaindultunk. Jöttünk Győr és Budapest között a bécsi országúton, és egyszer csak egy irtózatos csapódást hallottunk. Az autó megállt, azonnal csőre töltötte a fegyverét a hekus, aki elöl ült. Megálltunk, kiszálltunk és megállapítottuk, hogy egy igen nagy madár, vélhetôen egy sas pontosan az autónak ütközött. Ilyen ómenek között tért haza Rajk László a lakásába, ahonnan is, ha jól tudom, másnap hajnalban vitték el. Hogyha Rajk László egy ókori államférfi, akkor minden bizonnyal ez után az ütközés után vagy kardjába dől, vagy haderővel kitör, és máshova megy, mert ez egy olyan félreérthetetlen jelzés volt az istenek részéről, hogy őt baj fenyegeti, amelyet semmilyen haruspex nem értelmezett volna másképpen.
1998-ban volt tehát egy fogadás valahol fönn a Várban, ahol egyszerre csak megjelent a frissen kinevezett miniszterelnök úr, Orbán. Én a pezsgőspoharammal odaléptem hozzá. Ez már azután volt, hogy megszüntették a támogatásunkat, én viszont azt mondtam neki: »Viktor, én veled az 1956-os Intézet jövőjére koccintok.« Erre ő – franciául úgy mondanák – sárgán mosolygott, mint amikor valaki valamilyen kínos ügyben nevet. Tehát ez a »sourire jaune« volt az arcán, de koccintott velem. Pár nappal ezután találkoztam valamilyen protestáns-szabadegyetemi ügyben Balog Zoltánnal… És azt mondja nekem Balog Zoltán: »A miniszterelnök úrtól hallom – mert ő nem Viktornak nevezte –, hogy milyen bátor ember ez a Kende.« Na, ekkor ijedtem meg az 1956-os Intézet jövője miatt. Mert úgy hangzott ez, mintha valaki ezt a Rákosi-időkben mondta volna."
Kende Péter 1927-ben született Budapesten. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán kezdte meg egyetemi tanulmányait. 1947-től a Szabad Nép munkatársa, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. Támogatta Nagy Imre politikáját, ezért 1954 végén elbocsátották. 1956-os tevékenysége miatt emigrálni kényszerült. Párizsban telepedett le, szociológiai doktorátust szerzett, társadalomtudományi kutató és egyetemi tanár volt. 1977-től 1989-ig alapító szerkesztője a Magyar Füzetek sorozatnak. 1989 óta jelennek meg írásai Magyarországon. 1993 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
2) Pardon… Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1919–1921
A Tanácsköztársaság bukását követően, 1919 őszén Kosztolányi a radikális nemzeti irányvonalat képviselő Új Nemzedék című napilaphoz szegődött munkatársnak, ahol a Pardon rovatot vezette és részben írta. Az egyes glosszák névtelenül láttak napvilágot, s Kosztolányin kívül Kádár Lehel, Kállay Miklós, Lendvai István, valamint a kiadvány egyik társtulajdonosa, a katolikus sajtómozgalom vezéralakja, Bangha Béla is publikált a rovatban. Miután a szövegek radikális politikai nézeteket képviseltek, Kosztolányit már életében erősen bírálták szerepvállalása miatt. Noha 1921 augusztusában szakított Bangháékkal, még halálát követően is (évtizedeken át) az életmű fekete foltjaként aposztrofálták ezt az időszakot. Száz évvel az első Pardonok megjelenését követően talán elérkezett az idő, hogy a hírhedtté vált cikkeket (történelmi–filológiai jegyzetekkel kísérve) a maguk teljességében, mindenféle cenzúra nélkül közreadjuk.
Arany Zsuzsanna magyar és esztétika szakon végzett, majd összehasonlító irodalomtudományból doktorált az ELTE BTK-n. A Kosztolányi kritikai kiadást gondozó MTA-kutatócsoport tagjaként bibliográfiai sorozatot szerkesztett. Közreadta az író halálos ágyán följegyzett beszélgetőlapjait, amiért Akadémiai Ifjúsági Díjban részesült. Számos tanulmánya jelent meg folyóiratokban, de önálló kötetekkel is jelentkezett, köztük egy Kosztolányiról szóló életrajzi nagymonográfiával. Jelenleg a veszprémi Pannon Egyetem docense, s a tanítás mellett Karinthy-filológiával foglalkozik, valamint eszmetörténeti, irodalompolitikai és társművészeti kérdésekről közöl írásokat.
Comentarios